2013. október 13., vasárnap

Can it be the end? maybe...

Köszöntök mindenkit, 
        aki ezt a kis bejegyzést olvassa!

Szinte észre sem vettem, ahogyan teltek a hetek a fejem felett, csak pislogtam az egyetemi forgatagban. Ahogyan az ember számíthat is rá, ez már nem olyan, mint a gimnázium: több felelősség; nagyobb önállóság - ami még több kötelességet von maga után; állandó jellegű készülés és alkalmazkodás. Egy szó, mint száz (hiszen felesleges a szavakat szaporítani), teljesen kiestem megszokott kis életem nyugalmas üteméből. Az első hétben még sokat gondoltam a regényre, és a folytatólagos alternatívákra, de végül már ez is kikopott. Ez nem azt jelenti, hogy én megfeledkeztem a regényről, mert nem. Egyszerűen nem maradt időm arra, hogy egy pillanatig is gondoljak rá. Hihetetlenül hangzik, de mégis igaz. Körülbelül 15 éves korom óta írok, és 16 éves korom óta blogolok (nem pontos információk) FOLYAMATOSAN. Az iskola mellett mindig sikerült időt találnom az írásra, a regénye(i)mre, hogy folyamatosan írjam az újabb s újabb részeket. Végül többen közületek megismertek, a blogvilágba is sikerült beilleszkednem. Úgy gondoltam, ez "örökre így marad", hogy az egyetem mellett marad annyi időm, hogy 4-5 oldalt összekaparásszak. Most kezdem belátni, hogy tévedtem - súlyosan. Szörnyű érzés így itt hagyni azokat, akik rendszeres támogatást nyújtottak, akiknek sikerült szép perceket okozni, vagy egyszerűen láttak bennem annyi fantáziát, hogy időt szánjanak a regényemre. Ha kérditek: akkor most ennyi? Én sem igazán tudok erre válaszolni. Talán igen, egyelőre. Én szeretném még folytatni ezt a történetet, csak nem most és nem így. A nyáron esetleg... őszi szünet nélkül, téli szünetemet a vizsgaidőszaknak szentelve képtelen vagyok lemondani arról, hogy ígérgessek nektek. Tényleg nincsen szabadidőm, és a tanmenetet figyelve, legkorábban december végén jutok egy kis levegőhöz.
Szeretnék ezúton is elbúcsúzni tőletek, kedves Olvasóim. Remélem, nem haragszotok rám. Sajnálom, hogy csak most kerítettem időt erre a bejegyzésre, de nem akartam elhamarkodni a döntést. Kívánok sikeres eredményeket, és kellő jókedvet a mindennapokra. Egy tanács: csak és kizárólag magadban bízhatsz, ezt ne feledd el. Színekben teli őszt kíván,

Gabriella Fisher
(Jenna & Dorian)    

6 megjegyzés:

  1. Kedves Ella!
    Szomorúan olvasom ezt a bejegyzést, de mint az előző blogodnál is, megértem. Megértem a döntésedet. Átérezni persze egyáltalán nem tudom, az egyetem még baromira messze áll tőlem. Imádtam, szerettem ezt a történetet (is), mosolyogva nyitottam meg az újabb, és újabb részeket. Természetes dolognak tartom, hogy most a tanulás, az életed építése sokkal fontosabb, mint ennek a blognak az írása. Én sok sikert kívánok neked, és remélem hogy következőleg, itt találkozunk.. ha mégse.. mindenféleképpen értesíts bármi új blogról, tervről, írásodról!:)

    Haragot meg szerintem se én, se a többi olvasó nem érez irántad, mert miért éreznénk? Én főként hálás, és boldog vagyok azért, hogy megnyitottad ezt a blogot. Mert egy új színt hoztál a blogger-világba.

    Ölel,
    Miss Babe

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Miss Babe!
      Ennél kedvesebb és nyugtatóbb kommentet nem is kaphattam volna. Örülök, hogy nem okoztam csalódást és megérted a döntésemet. Köszönök mindent, amit eddig értem és a regényért tettél. Hálás vagyok minden egyes olvasómnak. :) Kívánok élményekben gazdag évet, kedves!

      Szeretettel,
      Ella Fisher

      Törlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Kishölgy!
      Design és írás, s hogy mind a kettőre dicséretet kapni. Nagyon kedves tőled - bár eddig nem láttalak errefelé -, örülök, hogy megmutatkoztál. Az öröm és bánat szerintem közös érzés. Természetes, hogy fontosak számomra az olvasóim, mindig igyekeztem velük egyenes lenni, adott esetben támogató. Szóval nem okoztam csalódást - ez felettébb megnyugtató. Köszönöm, hogy írtál nekem, s hogy nem haragszol. :) Megértésedet köszönöm.

      Szeretettel,
      Ella Fisher

      Törlés
  3. Drága Ella!

    Az előttem szólókhoz hasonlóan én is sajnálom a fejleményeket, azonban teljesen megértelek. Én már most tartok attól, hogy mi lesz velem egyetemen, meg fogok bolondulni az írás nélkül, viszont Te már most ott vagy, benn a sűrűjében, és nem irigyellek. Hiszem, hogy nehéz döntés áll mögötted, és ha a Sors is úgy akarja egyszer visszatérsz majd ide, hogy az írásaidat publikáld. Köszönöm, hogy megismerhettelek, olvashattalak, és remélem, hogy azért ez nem a végső búcsú.
    Nagyon sok kitartást, szerencsét és sikert kívánok az egyetemi illetve nagybetűs Életedhez! Megérdemled! ♥

    Szorosan ölel, FantasyGirl

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves FantasyGirl!
      Nagyon szívhez szóló megjegyzést hagytál nekem, ennél jobbat azt hiszem, nem is írhattál volna. Én köszönök mindent, s reménykedem, hogy idővel vissza tudok kapcsolódni a blogvilágba, vagy legalábbis az itt szerzett barátaimhoz. Hasonló jókat kívánok neked, de ami egyelőre a legfontosabb: sok sikert az érettségihez, szuper eredményeid lesznek! Okos lány vagy, azonban némi kitartásra lesz szükséged. Csak ügyesen, az erő legyen veled, kislányom. :) Köszönöm kedves szavaidat.

      Szeretetben gazdag üdvözletét küldi,
      Ella Fisher

      Törlés