2013. szeptember 6., péntek

5. fejezet

Sziasztok Édeseim!

Ha már kérdőívet töltöttünk kezdjük azzal! Eszméletlenek vagytok, komolyan mondom. Elolvasva a válaszaitokat, újra rá kellett jönnöm, hogy az én olvasóim a legjobbak. ♥ ♥ ♥ Annyi szeretet és figyelem jött át, amennyire én nem szolgáltam rá. Köszönöm szépen mindenkinek, aki kitöltötte. Imádlak titeket. Legyetek olyan kedvesek elképzelni, hogy megölellek titeket szorosan. :) 

............................................................................................................................................

EREDMÉNYEK NAGY VONALAKBAN: 
Általánosságban könnyen azonosultok Jenna-val, kedvenc jeleneteteket a harmadik fejezetből választottatok, és Anne-t igazán gyanúsnak tartjátok. Dorian többek szívét elnyerte már, ezt tükrözi az is, hogy őt választották legtöbben kedvenc karakterüknek. Rengeteg mindent szerettek a regényben (itt kimondottan széles spektrumon mozogtatok, ami nagyon jól esett). Legrosszabb értékelést a karaktereim kaptak, amit jogosnak is érzek a Smooth Criminal tekintetében. Legjobb osztályzatot pedig az írásmódom és az ötleteim értek el. Teljesen meg vagyok elégedve ezekkel az eredményekkel. Jó volt látni, hogy változatosak a vélemények, két ugyanolyat nem is olvastam. Egyediek vagytok! Az örömködésünket koronázzuk meg egy fejezettel! Jó olvasást!

ELLA FISHER 

      5. fejezet      
                                  NAPI TANÁCS: Tévúton jár az, aki a reményeiből épít valóságot. 
                               Ragaszkodj a konkrétumokhoz!

A betonrengetegen cipők százai kopognak célirányosan. Többen a rendőrség durvaságát harsogják, de akad olyan is, aki Sydney nevét hajtogatja. Nagy felhajtást okozott a hatóság közbeavatkozása, teljesen feleslegesen. Bár én vagyok az egyetlen személy, aki tisztában van a rendőrség indokaival, még engem is mosolyra fakasztanak a diáksereg által kreált alternatívák a történtekkel kapcsolatban. A hallgatók társasága felélénkül az ügy hatására, ami külső szemlélő számára egészen mókás. Oldalamon ül Dorian a padon, együtt várjuk apa feltűnését. Ujjaimmal ütemesen ütögetem a háttámlát, míg a fiú mosolyogva a telefonját birizgálja. Percek telnek el így, mintha a némaság gyorsítana a folyamaton.
Az idő csak telik-múlik. Figyelem, ahogyan a tömeg megritkul körülöttem. A nap vérvörös útjára kel, hogy beszínezze a természet ridegségét izzóan rőt sugaraival. Vándorútja végén a horizont mögé rejtőzik, s helyét a szilánkszerűen szétpattant csillagok veszik át. Ékkőként ragyog fel középen a telihold, akárcsak a tiara tetején csillanó fődísz. Az utakat mesterséges fényár világítja be, a járda mellett parkoló autók száma gyarapodni látszik. A mellettem ülő fiú elbóbiskol a táj nyugalmára, de én nem hagyom, hogy itt nyomja el az este. Puhán a vállába markolok, mire ő felém repíti tekintetét.
– Ideje volna eltenni magadat holnapra - ajánlom neki halk hangomon, de ő teljesen figyelmen kívül hagyja a tanácsomat. Összehúzza magán a feketeszínű kardigánt, s újra a járdák felé fordítja fejét. Szemei most megváltoznak, eltűnik előlük az esti fáradalom homálya. Újra éber. Újra nyomozó.
– Azon gondolkodom, hogy vajon ki lehet az, aki ennyire ki akar cseszni veled. Úgy értem eltűnik a szobatársad, aztán a legjobb barátnődet letartóztatják. Ez már egy kicsit gyanús... De az is lehet, hogy az apád révén lettél te a célpont - mondja a lehető legtermészetesebben. Meglep az utolsó mondata, hiszen semmit sem meséltem neki az apámról. Vajon honnan szerzett információkat a családomat illetően?
– Apám? Apám egy rendes ember - mosolyodom el, miközben igyekszem zavartalannak tűnni. Hangomba ártatlanság és némi értetlenség vegyül. Szeretném, ha legalább előttem önkéntesen felfedné a lapjait, ha már mások előtt képtelen. Legyek én az egyetlen, akit beenged a sötét aura óvásába. Tehát mondja el magától, hogyan s miért nyomozott a családom felől. Együtt kell működnünk, ez a sikeres nyomozás egyetlen receptje.
Bíztatóan szemeit fürkészem, de a pillantása elkerül engem.
– Ugyan - szegezi rám hirtelen tekintetét. Egy pillanatra megrémülök hangja hallatán, de aztán erőt gyűjtve tovább hallgatom. – Egy rendőr lánya tökéletes célpont egy olyan tömeggyilkos számára, aki a rendőrség körözöttjeinek listáján top vezető. Emellett itt van a cédulázásod is, ami elég gyerekes húzás volt és nem mellékesen figyelemfelkeltő. Nem is tudom, hogyan találhattad ki - veti a szememre. Vádjai mélyen sértenek, ezért pillanatok alatt sikerül felhúznia.
– Micsoda? Igazán? Gyerekes? - ütök a vállába. – Mégis hogyan találtál volna el hozzám, okostojás, ha ez nincsen? Várom a tippeket! - Felpattanok a padról, hogy szembe állhassak vele. Érzem, ahogyan az arcom kipirul, kimelegedek az indulatok rohamában. – És amúgy is... Miért nyomoztál utánam? És ha már nyomoztál, milyen infókat sikerült még beszerezned? Esetleg van egy külön mappád Jenna Wester néven, ahova befűzted a bilincset is, hogy alkalom adtán használhasd ellenem. Jesszus, ez már beteges... - Ő némán ül, merev arccal engem figyel. Vonásai szigorúak, amitől még kellemetlenebbül érzem magam. – Válaszolj már, te szerencsétlen... - indítom felé karomat, de ő elkapja.
– Állj már le, Jenna! Látod, ezt nevezem én gyerekesnek. Hogyha rólad és az érzelmi világodról van szó, akkor elfelejtesz gondolkodni. A nyomozás keretein belül ezt nem engedheted meg magadnak, nem „gondolkodhatsz” a szíveddel. Ne szegezz nekem vádakat, mindent meg tudok magyarázni... Figyelj csak - kap a másik kezem után, majd egymás mellé helyezi őket, miközben csuklómat határozott szorításába zárja. – Nagyon egyszerű. Hozzád közel álló személyek kerülnek veszélybe - kezdi a mesét -, ezért legmerészebb feltételezésem, hogy téged cseszeget valaki. Ki cseszegethet? Akinek oka van rá. Akinek oka van rá, az valamilyen módon kapcsolatban áll veled, vagy valamelyik ismerősöddel. Hoppá, kapcsolatok! Ezek alapján érdemes volna utánanézni a kapcsolathálódnak, hátha találunk valami magyarázatot az esetre. Ha már kapcsolat, kezdjük az elején. Wester apuka. És kész is a képlet, okostojás - ironizál.
– Mi lenne, ha együttműködnénk, és nem kezdenél magánakciókba? Akkor lehet, nem borulnék ki - rántom ki karom a szorításából. – Erről jut eszembe, egy infó, amit elfelejtettem közölni - húzom el a számat. Összeszűkült szemekkel figyel rám a padon pihenő fiú. – Sydney-t tévedésből vitték el...
Elmesélem neki a kaszinóban töltött este részleteit, amit nagy figyelemmel követ. A történet végén járok, amikor a hátam mögül zajokat hallok. Odakapom a fejemet, de Dorian felvilágosít, hogy csak egy éjszakai őgyelgővel van dolgunk. Én azért rajta tartom a szemem, mivel gyanúsnak vélem az idegent. A sötét alak egyre nagyobbnak tűnik, mintha egyenesen felénk haladna. Végül Dorian is felegyenesedik a padról, aztán elém lép - akárcsak a Luke-kal való találkozásunk alkalmával.
Ahogyan a lámpák sugaraiba lépdel felismerhetővé válik a könyvtáros fiú. Átsétál az üres utcán, kezében a mobilját szorongatja, aztán zsebébe tolja a készüléket. Mikor a közelünkbe ér, int a kezével és lecövekel az egyik fapadnál. Összenézünk Dorian-nel, majd egyszerre ereszkedünk vissza az ülésre. Az utca végén egy szénfekete autó kanyarodik ki, s tart az egyetem épülete felé. Rögvest előttünk megáll az ismerős járgány, amiből szilaj sebességgel robban ki Sydney. Mosolyogva felállok, de barátnőm út közben gellert kap és oldalirányba halad tovább. Szenvedélyesen Luke karjai közé veti magát, mint aki rég nem látott szerelmével találkozik. Elképedve állok az eset előtt, de nincsen túl sok időm csodálkozni a lány viselkedésén. Pillanatok alatt apa karjaiban találom magam, miközben átlagos kérdésekre válaszolgatok. Érdektelen dolgok felől faggat, de én szívesen válaszolok a csip-csup kérdéseire is. Pár perces csevej után apám Dorian felé fordul, majd bemutatkoznak egymásnak.
– Wester rendőrkapitány, Jenna édesapja vagyok - jelenti ki természetes könnyedséggel. Többször megkértem már, hogy ezt ne híresztelje, de képtelen megállni. Számára ez büszkeség, számomra valami olyan, amit érdemes titokban tartani. A biztonság kedvéért.
– Igazán? - teszi fel a kérdést meglepetten Dorian. – Nem is tudtam... Jenna nem mesélt az apjáról. A nevem Dorian. - Csend zuhan közéjük, apa folytatást várva mered a fiúra. – Miller - kapcsol a fiú. – Dorian Miller - ejti ki a teljes nevét zavarodottan. Szavai szorongásról árulkodnak, mintha szégyenkeznie kellene a neve miatt. Felidéződik bennem a délután, és újra megelevenedik az az élcelődő stílus, amit a saját édesapjával szemben engedett meg. Kellemetlenül nyelek egyet, majd félrehúzom apámat.
– Semmi hír? - kérdem halkan. Dorian hegyezi a fülét, s közben közelebb hajol hozzánk. Pár lépést teszek oldalirányba, remélve, hogy apám is követi a példámat. Szigorú tekintete azonban megijeszt, mintha érzékeny pontjára tapintottam volna. Meredten figyeli szememet, aztán Dorian-re pillant. Hosszasan időzik, közben újra rám ugrik tekintete, szája gyanút szimatolva elmosolyodik. Megkér, hogy meséljek a kapcsolatunkról - idézem: „ezzel a szemrevaló úriemberrel” - hiszen ő még hírből sem ismeri. Mivel apám nem tud a magánakcióimról, így Dorian-ről sem igazán szerettem volna neki mesélni. Pár szóban elintézem érdeklődését, aztán minden erőmmel azon vagyok, hogy visszakanyarodjak az általam választott témához, de apám hajthatatlan.
– Kicsim, ezek szigorúan titkos információk. Tudod, hogy bármiről beszélhetsz velem, de a munka tabutéma. Minden rendben lesz, már egészen közel járunk az ügy megoldásához. Afelől biztosíthatlak, hogy Annie él. - A hír hallatán örömteli mosoly költözik az arcomra, megkönnyebbülés járja át a belsőmet. Dorian felé pillantok, aki bár halványan, de bólint egyet felém. Apa látva örömömet szorosan karjai közé zár. Mikor lapockámra tapasztja kezét, s a kelleténél erősebben szorít, én felszisszenek. Hirtelen elenged, majd aggodalmas kérdésekkel sorjáz. Végül kénytelen vagyok neki elmesélni az autós szerencsétlenséget, természetesen Dorian-t kihagyva a sztoriból. Ő egyből az orvoshoz akar hurcolni, de én az időre és meglehetősen kellemes állapotomra hivatkozva leintem. Pár perces szópárbaj után végül sikerül győzedelmeskednek az akarata felett. Mikor már minden ideálisan nyugalmasnak tűnik, Dorian lép elő hirtelen.
– Uram, az egész az én hibám. Egyáltalán nem kellett volna akkor már volán mögé ülnöm, sajnálom. Jenna-nak azonban nincsenek komoly sérülései, a meglévőket pedig már kezeltük. Felesleges orvoshoz... - elgondolkodik. Monológjában egy leheletnyi időre csendbe fullad. Pár másodperc múltán felszegett állal folytatja: – Úgy értem érdemes lenne megnézetnie magát, de szeretnék erről én gondoskodni. A héten mindenféleképpen szeretném elvinni. Kérem, bízza rám a lányát, tényleg nem fog csalódni. Figyelni fogok rá.
Apám a fiú szavai hallatán elmosolyodik, s mintha ellágyulnának a vonásai. Általában akkor szokott ilyen mennyei képet vágni, amikor biztonságban tudhat engem. Látszik rajta, hogy szimpatikus neki Dorian. Annyira kétségbeesetten szeretne már gondoskodni rólam, hogy a fiú jelenléte némiképp hűteni bírja bűntudatát, amiért elhanyagol. Szemeiben ott ég a bíztatás, hogy foglalkozzak a „szemrevaló úriemberrel”.
Köhintek párat, aztán búcsút veszek édesapámtól. Nem sikerült bizalmas információkat kicsikarnom tőle, de ettől függetlenül jól esett őt látni. Ölelése bár fájdalmas volt, sokat jelentett nekem, hogy magam mellett tudhatom pár perc erejéig. Egy meleg puszit nyomok az arcára, aztán hátrább lépek a járdán.
– Aztán még egy ballépés, fiacskám, és... - kezdi dorgálni a mellettem szobrozó fiút apám, de Dorian közbeszól:
– Nem lesz rá alkalma, akármivel is szeretett volna fenyegetni, uram.
– Helyes. Vigyázzatok egymásra - csapja be a jármű ajtaját. Lassan elgurul a szemünk elől, s mi egyszerre lélegzünk fel. Oldalt a szerelmi jelenet elült, Sydney-nek és Rómeó jelöltjének nyoma sincsen.
Elindulunk a kollégium felé, de beszélgetést egyikünk sem kezdeményez. Én apám titkolózásán gondolkodom, s valószínűnek Dorian-nek is akad min rágódnia magában. Halkan haladunk a hálók felé, és már meg sem lep, hogy nyomozótársam mindvégig a sarkamban marad. Bár a nyomozás viszonylag friss a számunkra, ezalatt az idő alatt egészen sikerült hozzászoknunk a másik jelenlétéhez. Sikerült megbarátkoznunk, igen. Tényleg úgy érzem.
A szobámban a megszokott rend vár ránk. Az asztalon üresen meredező jegyzetek figyelnek rám, a számítógép irritálóan sistereg - s mindez bűntudatot kelt bennem. Az asztal mellé roskadok, és bősz rendezgetésbe kezdek, amíg Dorian a polcra pakolt mappát lelopva olvasgatni kezdi a jegyzeteimet. A naplóm tartalmát végül egy mappába fűztem át, praktikusabbnak gondolva ezt a megoldást. A fiú az ágyamra ül, megpaskolja a párnámat, aztán hátradőlve belekezd az esettanulmányozásba. Miután sikerül ráncba szednem az asztalomat, száznyolcvan fokos szögben megpördülök a székemen. Belátom a kétszemélyes szobát, amin belül huszadjára is szemügyre veszem Anne részét. Tekintetem végigszántom a könyvsorozaton, a laptopon, az ágy részein, a komódon, a bőröndön... A bőrönd.
Anne sokat lófrált a bőrönd környékén hajdanán, szinte már szívügye volt ez a tárgy. Válságosabb időkben telipakolta, hogy legalább pszichésen biztosítsa magának a kiskaput, amin keresztül elmenekülhet. Úgy gondolta, egy telis-tele pakolt bőrönd engedélyt ad a távozásra, s bármikor, amikor kedve szottyan megpattanhat. Sosem próbálta, de többször fordult a pakoláshoz, mint amolyan pótcselekvéshez. A bőrönd megnyugtatta, emlékeztette, hogy valahol máshol van otthona. Ez volt talán az egyetlen, ami az otthont jelképezte számára.
A bőröndhöz lopódzom, aztán megpróbálom felemelni a tetejét, de nem sikerül. Oldalra döntöm a túlméretezett poggyászt, s csak akkor veszem észre, hogy biztonsági zár van rá applikálva. Hátulról Dorian halk hangja talál hozzám. Kérdéseket vet fel, de én nem válaszolok rájuk. Gondolkodva a polcokra meredek, háromjegyű szám után kutatva. A következő pillanatban már Dorian kezét vélem felfedezni, amint a zárat feszegeti. Rászólok, hogy hagyja abba, mire ő értetlenül pillant rám, de teljesíti a kérésemet.
– Nem lehet, hogy a születési dátumának egy részlete? - teszi fel feleslegesen ezt a kérdést.
– Az túl triviális lenne. Azonban a könyvek... azok kellően méltóak ahhoz, hogy biztonsági zárként szolgáljanak. Talán a polc első könyvének könyvtári kódja. - Leolvasom, majd beállítom a számokat, de nem nyílik. Tovább haladok, de a hatodikhoz érve feladom.
– Szerintem baromság, amit csinálsz. De ha már elindultunk ezen a vonalon, próbáljuk meg ésszel használni. Nyilvánvalóan olyan könyv kódja lesz, amit kívülről tud, azaz a kedvence. Az is lehet, hogy ez a könyv nincsen a szobában éppen. Volt kedvence? - pillant rám merengőn. Ötletére elmosolyodom, és felpattanok a helyemről. Óvatosan megemelem az ágy matracát és kiemelem a keretre helyezett vastag könyvet. Visszabicegek a bőröndhöz, hogy beállítsam a számkombinációt, ami ezúttal sikert hoz. – Ügyes - hallom a fiú elismerő szavait.
Az ötlet bár jó volt, semmi érdekeset nem találunk. Újonnan becsomagolt fogkeféken és tisztasági betéteken kívül nincsen semmi, ami beszámítható volna. Pipere kellékeknek örültem annyira, amikor megfejtettem a kódot? Mérgesen csapom le a bordó utazótáska tetejét. A könyvet az asztalomra dobom jelzésképpen magamnak: ezzel még érdemes foglalkozni. Jobb átbogarászni, hátha találok benne pár irka-firkát, ami nyomként szolgál.
– Semmi baj, megpróbáltad - ül vissza régi helyére a fiú, arcán az irónia vonásai élesednek ki. Magában rajtam nevet, mint már százezerszer a nyomozás során. Ennél több nem kell nekem, képtelen vagyok uralkodni az idegeimen. A lobbanékonyságom az egyetlen, amit a genetikával magyarázok. Csak úgy tudnék megszabadulni tőle, ha a múltba utazva elintézném, hogy anyám ne az apámat válassza hálótársnak arra az éjjelre.
– Fogd be, oké? Csak egy kicsit... Pszt! - intem le, amikor szavakra nyitja száját. – Nem vagyok kíváncsi a megjegyzéseidre, megtarthatod magadnak az összest. Vagy ha úgy érzed, kényszeresen közölnöd kell ezeket, akkor inkább keress valakit, akit érdekel, aki gerjed erre, csak engem hagyj ki ebből az egészből. Nem vagyok kíváncsi Mr. Szarkazmusra. És nem megyünk orvoshoz, nem érdekel, hogy be akarsz vágódni az apámnál. Bár nem értem, miért...
– Bocsánat - fojtja belém a szavakat egyetlen rövid mondatával. Szeme először komolyodik meg a nyomozás keretein kívül. Zavarban érzem magam pillantásától, mert még sosem nézett ilyen áthatóan. Nyelek egyet, aztán a kezembe fogom Jane Austen remekművét. Forgatni kezdem, és közben ennyit dörmögök:
– Spongyát rá.
Egy mosolyt nyelek el, mire Dorian felbátorodottan kezd bele az orvos akció felvázolásába. Elmondja, hogy nem egészségügyi céllal, hanem a nyomozás kedvéért látogatunk el az orvoshoz. S nem is akármelyikhez, pontosan az Anne-t kezelő doktort vesszük célba. Kósza ötleteket hadar, amire csak kapkodom a fejemet. Hosszas regélés és bizonytalanság után időt kér, amíg tökéletesíti a tervet. Én rábólintok a kérésre, azonban egy valami már a kezdetekkor tisztázódik bennem: én leszek a művelet aktív - büntethető - tagja, míg ő az elterelő hadműveletért lesz felelős.
Figyelmem újra a könyvre irányul, úgy fogdosom, mint aki a Szent Grált tapintja. Hatalmas reményekkel fordulok hozzá, gyerekesen sokat várok tőle. Az első oldalra lapozok, hogy belekezdjek a regénybe, közben ujjammal a lapokat simogatom. Egy helyen rést érzek a lapok élei között, ahova tudatlan a gyűrűsujjamat be is fűzöm. Egy különálló papírdarabra tapintok. Felcsapom a könyvet az adott helyen. Anne írását látom meg rajta, s mohón a sorokba kezdek.

Anya és Apa, most hozzátok szólok!
Nem így terveztem, higgyétek el. Be szerettem volna fejezni a tanulmányaimat, de a helyzet nem így hozta. Képtelen vagyok lemondani erről, akárhogyan is győzködöm magamat. El kell mennem innen messzire, hogy egy új életet kezdjek mindentől és mindenkitől távol. Nem leszek egyedül... mindig lesz kire támaszkodnom, ezt a szívemben érzem. Jól tudom, hogy minden konkrétat mellőzök ebben a levélben, de higgyétek el, így a legjobb mindannyiunknak. Emlékezzetek arra, hogy lányotok gondol rátok és a legjobbat kívánja. Mondjátok meg Luke-nak, hogy szeretem. Még így is, még most is, örökre. Szóljatok Jenna-nak, hogy ideje elolvasnia a Büszkeség és Balítéletet, mert már éppen itt az ideje. Ígéret szép szó, barátnőm. Pár kusza sorral búcsúzom tehát. Zavarodott vagyok, tudom. Csak kapkodok. De ahova megyek, ott lesz csak igazán lehetőségem megtisztulni. Ne keressetek!
Szerető lányotok,
Anne

– Anne-t, nem elrabolták. Megszökött.

8 megjegyzés:

  1. Drága Ella!

    Nem semmirésszel örvendeztettél meg, s azt hiszem az Olvasóidat igazán jól megvezetted! Igaz, én is azok táborát erősítem, akik gyanúsnak találták Anne-t, a végén lévő csattanóra egyáltalán nem számítottam. Na, de ne szaladjunk ilyen előre, inkább kanyarodjunk vissza az elejére. Jenna aztán hidegvérű... aztán meg nem. Nem úgy volt, hogy Sydney a legjobb barátnője? Én foggal-körömmel mellette akarnék lenni, vagy hívnám az apámat, hogy mi ez az egész. Vagy nem is tudom. Az előző fejezet vége után akciódús kezdésre számítottam, és mikor olvastam, amit hoztál nekünk, mit ne mondjak meglepett. Persze, Sydney nem lehetett bűnös vagy ilyesmi, és Jenna biztosan jobban átlátta a dolgokat, mint én, de számomra az elején indokolatlan volt a nyugodtsága. Ó, ki kell emelnem, mennyire tetszett az idő múlásának érzékeltetése az elején! Gratula érte!
    Apuka és a khm, szemrevaló úriember találkozása... hát, nem semmi. Dorian elbűvölő tud lenni, ha akar! Már csak arra lennék kíváncsi, hogy Jenna apja és a rendőrség honnan veszi, hogy Anne biztosan él. Ah, és örülök, hogy visszatértünk még a balesetre, irreális lett volna, ha megfeledkezünk róla, de Tőled mit is vártam? Mindig tökéleteset hozol.
    Jenna és Dorian szóváltásait nagyon élveztem, a fiúnak nagyon jó meglátásai vannak, és egyre többször vele értettem egyet. Igaza van ebben az érzelmi dologban. Azt még el kell mondanom, mennyire jó olvasni, ahogyan kicsit a könyveket, éppen egy Jane Austen művet is belesző, drága írónő, a történetbe. Így érzem csak igazán, hogy Anne valóban élt, valóban volt jelleme és nem csak egy felületes mellékszereplő a krimiben. A végén a kódmegfejtés igazán lázba hozott, de mindez semmi volt a levélhez képest. Aha, szóval Anne elment. Magától. *próbálja visszatenni az állát, és újraindítani az agyát, mely majd' felrobban a sok kérdéstől* Miért ment el? Hová ment? Kivel ment? Mi volt pontosan közte és Luke közt? Miért nem vitt magával semmit, még a kedvenc könyvét sem? Akkor mi van a többi lánnyal? Átverték őket, rábeszélték őket is egy búcsúlevélre? Miért olyan fontos Jenna és a Büszkeség és Balítélet? Mi a csuda folyik itt???
    Na, igen, ilyen mikor rám igazán(!) hatással van valami! Mondanom sem kell, hogy nagyon tetszett, bár nem tudom, hogy ez kusza kommentemből mennyire megy át. Bocsásd meg nekem összeszedetlenségemet, de a fejezet hatása alatt vagyok még mindig, és izgatottam várom a jövő hetet, hogy olvashassam a folytatást!

    Ölel, FantasyGirl

    Ui.: A jobb oldalt látható 15 fejezet csak tervezett vagy biztosan ennyi lesz a történet?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves FantasyGirl!

      Hát erre vártam, hogy kitörj! :) Ez a komment rengeteg olvasói energiáról árulkodik, amit végül sikerült felszabadítanom benned. Nem gondoltam volna, hogy ennyire mellbe vág a levél, amit Annie hagyott hátra. Örülök, hogy csavarhattam egyet a fejedben kialakult elképzeléseken, esetleg porba döntöttem néhányat közülük. Jenna viselkedése tényleg nyugodt, azonban ennek az oka az a telefonbeszélgetés, amit az olvasó nem követhetett figyelemmel. A lány tudja, hogy az apja mindent megtesz, hogy elsimítsa az ügyet, ami egy félreértésből adódott. Meglehet, hogy a dolgok felét magyarázom csak meg, de muszáj haladnom a történettel, és ez csak úgy megy, hogyha néha hagyok fekete foltokat. Örülök, amikor rávilágítasz az aggályaidra, mert abból én is tanulok, látom, hogy mit "felejtettem ki". :) Máskor is várom a hasonló észrevételeidet!
      Köszönöm a dicséreteket a karakterek és a tartalmi elemek terén is. Jenna és Dorian ellentétek, szerintem erre az olvasó is rájöhetett. Jenna heves ott, ahol Dorian hidegvérű és Dorian szenvedélyes ott, ahol Jenna hideg. Van mit tanulni még egymástól, de hiszen még csak az ötödik fejezetnél tartunk, nem kell rohanni, főleg az ő kapcsolatukban. Igyekszem apró lépésekben vázolni a köztük lévő kapcsolat előremenetelét, hogy ne tűnjön elhamarkodottnak. És amúgy is: előtérben a nyomozás.
      A fejezet hatása alatt voltál, és ennyi kérdés vetődött fel benned, nos ez nagy öröm! :) Választ nyilvánvaló, hogy nem adok, de számítok a jelenlétedre, és akkor talán együtt kideríthetjük, mi is folyik itt éppen. Várlak vasárnap az új fejezettel, köszönöm a kommentet. <3

      ELLA FISHER

      Ui.: Nincsen fejezettervem, ez csupán egy kerek szám, amit szeretnék majd elérni. Lehet ennél kevesebb, vagy akár több is. :)

      Törlés
  2. Kedves Ella!
    Hu, csak ennyit tudok kimondani,. Nagyon nagy meglepetés volt az egész fejezet, tulajdonképpen alig tudtam felfogni a történéseket, de próbálom összefoglalni a fejemben. Szóval én szerintem Jennának elég jó fej apja van. Mondjuk tipikus apa, én azért annyira nem tudnék gyanakodni arra, hogy köze van a bűntényhez, ennyit nem tudok kinézni belőle. Vagy is Dorian ötlete én szerintem nem a legjobb. Amúgy tudom, hogy már tiszta kegyetlenség vele szemben, de még mindig annyira gyanús nekem a segédtárs.
    De lehet ám másra is gyanakodni, ám mikor megjelent Jenna apja akkor kész káosz, mert Sydney is megjelent, ráadásul most már csak-csak beleszivárog Luke is a nyomozásba.
    Én nagyon hittem a bőröndbe, hogy ez valamivel előbbre visz, de úgy tűnik, hogy olyan csalódást keltett bennem, mint Jennába. Aztán előkerült a levél, amivel teljes egészében sikerült összezavarnod. Ugyan is olyan dolgokat tartalmazott, ami azt bizonyítja, hogy nem akarja, hogy megtudják merre ment. Viszont én még akkor sem zárnám ki azt, hogy ebben valaki szerepet játszik. Kérlek, legalább annyiba segíts, hogy most tényleg gyanakodni kell valakire vagy egyszerűen ment a feje után Annie. Mondjuk, mint említettem Luke része meglepett, hisz ő nem mondott olyat, hogy kapcsolatban lennének. Ráadásul Luke most Sydneyvel van elég jobban. Vagy már megint össze akartál zavarni minket? Sikerült. Most már elvesztettem a fonalat.
    Jól van igazából még vannak ötleteim, de azok olyan valószínűtlenek, mint a megérzéseim. De ezzel még nem merem azt kijelenteni ,hogy te nyertél, mert nekünk olvasóknak, már pedig ki kell deríteni ezt. Hisz tudod, hogy mindenkinek szúrja az oldalát a kíváncsiság. De sajnos még várni kell a megfejtésre, addig maradhatnak a tippjeink, amik egyre inkább kezdenek szerte foszlani. Annyi biztos, hogy annyira átláthatatlanná írod a történetet, hogy az olvasó még azt se tudja, hogy kit hihet igazán ártatlannak.
    Nagyon várom a következő fejezetet! Ja és egyébként gondolom, hogy elkezdődött az egyetem is, szóval ahhoz is sok sikert kívánok!
    Ilona

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Ilona!
      Jenna apját nehéz ennyi alapján megismerni, de tényleg tipikusnak mondható. A gyanakvás nem olyan egyszerű dolog, Dorian nem vádolja az apukát. Annyit azonban feltételez, hogy kapcsolatban áll a gyilkossal (nem feltétlenül baráti viszonyra gondolok). No, de nem szeretnék magyarázkodni, mert abból igen hamar spoilerezés lesz, és azt szerintem senki sem szeretné. Nehéz ködösen fogalmazni (nem csak a fejezetekben, kommentekben is), ezért igyekszem rövidre fogni, nehogy kikotyogjak valamit. :)
      Elvesztetted a fonalat? Szerintem ezzel nem vagy egyedül, szóval pánikra semmi ok. Sajnálom, de a kérdésekre nem szeretnék válaszolni a fentebb leírt okokból kifolyólag. Kell is gyanakodni, meg nem is. Ebben nem lehetek segítségedre, ez a te választásod és persze Jennáé. A legjobb, hogyha együtt mozogtok szerintem. Figyeld, hogyan reagál ő, és igyekezz lépést tartani vele. Ha te úgy érzed összezavarodtál, nagy valószínűséggel Jenna is hasonlóan gondolkodik mint te, azaz ő is zsákutcába jutott.
      Megmosolyogtatott az utolsó előtti bekezdés. Szóval akkor én volnék a nagy Titoktartó mester, Ti pedig a felderítők. És az én célom, hogy homályos utakra vezesselek titeket... Hogyha erről van szó, akkor sok sikert a győzelemhez. :) Most gondolok írói státuszomra először úgy, mint a gyilkos segédtársa. De végül is igazad lehet ezzel kapcsolatban. Örülök, hogy nem adod fel, de egyet garantálhatok: Én fogok nyerni! ;)
      Köszönöm, hogy írtál és még mindig olvasol. Várlak vissza.

      ELLA FISHER

      Törlés
  3. Drága Ella!

    Elbújhatok FantasyGirl és Ilona regényszerű kommentárja mögött, hiszen én nem tudom ilyen hosszan kifejteni a véleményem.

    Hihetetlenül magával ragadott ez a műfaj, amiben Te mozogsz. Fejezetről fejezetre megmutatod, hogy a krimi lehet olykor vicces és kellemes is. Ez a fejezet hihetetlenül fantasztikus lett. Végre lehullt a lepel Sydney-ről és egy kicsit Annie-ről is. Megnyugodtam, hogy szó sincs emberrablásról... Csupán csak egy kis szökésről. Fúrja az oldalam a kíváncsiság, hogy Annie miért ment el.

    Tűkön ülve várom a folytatást. Sok sikert továbbra is az iskolához ;) További szép estét és hétvégét kívánok ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Macy!
      Én messze járok a krimi műfajától (ezt kezdem belátni), de kedves Tőled, hogy tetszik az általam megalkotott világ. Egyetlen célom van: rejtélyeket állítani és borogatni, mikor hogy jön. Ez talán kevés egy krimihez, de mindenesetre tartogat izgalmakat. :) Mindig megkapom tőled ezt a kis "fantasztikus" szót, ami nagy örömmel tölt el. Amíg te ezt megjegyzed, nagy baj nem lehet a színvonallal, amit igyekszek tartani a fejezetek során. Köszönöm, hogy itt vagy és olvasol engem. Nem tudom elégszer megköszönni. További szép napot, vasárnap találkozunk (remélhetőleg).

      ELLA FISHER

      Törlés
  4. Szia Ella!

    Tudom, kicsit elmaradtam, de itt vagyok. :D


    Esküszöm neked, Dorian számomra csak egyre szimpatikusabb lesz. Szeretnék még többet tudni róla, úgyhogy nagyon érdekel már a folytatás.
    A nyomozás meg... Hát, WOW! Annie megszökött? De mégis hova ment, vagy miért? Tudom, mindenre fogunk majd választ kapni, de akkor is... Túlságosan kíváncsi természetű vagyok, meg kombináló. ;) Még az is eszembe jutott, lehet, csak azért írta azt a levelet, mert kényszerítették rá... Gondolom, tévedek, de ki tudja? :D

    Bocsi, hogy most nem tudtam túl sok mindent mondani, de teljesen lefárasztott az elmúlt hét...
    Viszont a lényeg, hogy imádtam, és remélem, minél hamarabb jön az új rész. :D
    Sok-sok ihletet kívánok neked!

    Puszi, tpr

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves T.P.R.!

      Az elmúlt hét szerintem legtöbbünk számára fárasztó volt. Bele kell rázódnunk az iskolába. Még nem tudom, hogyan fogom tartani az ígéretemet, miszerint hetente hozok friss részt. Örülnék, ha sikerülne, de félek ez nem az én döntésem lesz...
      Jó látni, ha az olvasó kedveli a szereplőket (én is szeretem Dorian-t). Valaki szerint szimpatikus, valaki pedig gyanakodva figyeli közületek. Megosztó személyiség, ami arra engem következtetni, hogy kellően karizmatikusra sikeredett. :) Aztán majd kiderül, kinek volt igaza. Bár még sok a homály, a végén minden kitisztul előttetek, ígérem. Addig is... kövessétek figyelemmel az eseményeket. Köszönöm szépen, hogy írtál nekem és hogy olvasol. :)

      ELLA FISHER

      Törlés