2013. augusztus 24., szombat

4. fejezet

Good evening, darlings!
                         Kicsit előbb hoztam, de remélem, nincs harag.

Szép jó estét az ide tévedő olvasóknak! Most biztosan felteszitek magatokban a kérdést, vajon én gondolom egyedül, hogy ma vasárnap van, vagy a nap ma előbb fordult át égi tengelye került. Shut up, Ella, értjük, előbb hoztad a fejezetet. Minden okkal történik, így a feltöltés sem véletlen. Holnap indulok a... GÓLYATÁBORBA. Drukkoljatok nekem, azt hiszem szükségem lesz rá. Nagy valószínűséggel a jövő heti friss elmarad, szóval ezt igyekezzetek két hétre beosztani. Tudom, hogy nem fogtok szívrohamot kapni, de ennyi telt most tőlem. Köszönöm azoknak, akik olvasnak és írnak nekem. Az ihletfaktorom most tízből hét körüli volt, szóval ideje elbeszélgetnem az inspiráció-felelős MR. G.-vel. Nem kitalált személy, mielőtt őrültnek gondolnátok engem. :) Akkor olvasásra fel! Love you guys.





       4. fejezet       
                         NAPI TIPP: Ne hagyd, hogy érzelmileg zsaroljanak, mert mások zsebébe kerülsz.
written by: Mr. G. & Miss Ella Fisher

Könyvek. Sokat elárulnak rólunk. Elmondják mi áll érdeklődésünk homlokterében; milyen problémákkal küszködünk; milyen tanulmányokat folytatunk; milyen típusú szórakoztató irodalomra van szükségünk, hogy túléljük a mindennapok monoton robogását. Jellemünk színskálájáról egyetlen halvány árnyalatot vesznek, majd azt további színváltozatokra bontják. Akárcsak a ruha, a könyvek is öltöztetik az olvasójukat. Bár Annie-ről nem tudok sokat, a kezemben szorongatott könyvlista többet elárul róla, mint az a fél év ismeretség, amivel rendelkezek vele kapcsolatban. Tűnődve bogarászom a címeket, melyek közt többször előfordul Jane Austen és Charles Dickens neve. Kedvelte a szépirodalmat, és nem mellőzte a szerelmes regényeket sem. A könyvcímek közt több orvosi témájú is felbukkan, azonban ez természetesnek számít a mi egyetemünkön. Legtöbbjét könnyedén csatolom a félévi tanulmányainkhoz, azonban akad egy s más, ami már nehezebb dió.
–... fogadok azt sem tudod, mit mondtam az előbb - mered rám kék szemeivel Sydney. Rágógumiját egy papír cetlibe gyűri, amit éppen a füzetéből tépett ki, aztán felsóhajt. Az előadó még pár információt közöl a hallgatókkal, majd eltűnik a gigászi méretű tábla árnyékában. Szemeimmel újra a könyvlistára pillantok, de Sydney nem hagyja annyiban. – Luke egyszerűen... hihetetlen! Komolyan mondom neked, nincsenek szavak arra, ahogyan...
– Nem érdekel! Semmilyen mocskos részlet nem érdekel, Sydney. Nagyon örülök, hogy jól éreztétek magatokat... vagyis egymást, de ennek a történetnek itt vége van. Látod a mosolyt az arcomon? Örülök! Pont - mutatok kényszeredett vigyoromra, mire barátnőm szája legörbül.
– Ami azt illeti, elég galád vagy velem - pillant rám durcásan. A padra csúsztatott listára ejti tekintetét, aztán hangnemet vált. – És amúgy miért is olyan fontos ez a lista? Szerinted harminc-negyven könyv jegyzéke majd elárulja neked, ki rabolta el Miss Könyvmolyt? Ez gyerekes, próbálj meg nagyban gondolkodni... akárcsak Dorian. Ja, és ha már itt tartunk, mi is van köztetek? - Szemeiben a reváns tüze ég. – Jaj, nem akarok mocskos részleteket hallani! Nem érdekel, hogyan bilincselt az ágyhoz, és hogyan... - parodizál engem.
– Megint kezded? - sandítok irányába bal szemöldökömet felvonva. Ő megrázza a fejét, aztán a lap után kap. Szemügyre veszi a címeket, arcán a gondolkodás ráncai jelennek meg. Hunyorít, aztán újra elernyednek szemét környékező izmai. Én a pulpitus felé révedek, ahol Dr. Miller kószáló alakja tűnik fel. Kezében a beadandók. Köztük turkálódva kikeres egyet, majd beleolvas. Összevont szemöldöke elégedetlenségről, sőt zavarról árulkodik. Percek telnek el, mialatt az előadóterem kiürül, már csak mi maradunk ott Sydney-vel és a professzor úrral. Titkon reménykedem, hogy éppenséggel nem az én összecsapott munkámat konstatálja, mert akkor igencsak szorult helyzetben vagyok.
– Sydney... neked ugyebár küldenek a szüleid pénzt rendesen. - Gyanút fogva rám szegezi tekintetét, mereven figyel. - Ebből szoktál ruhákat vásárolni, szórakozni, enni alkalom adtán - mutatok csont vékony karjára. – Mi másra szoktál még költeni?
– Barátokat segítek ki, ha úgy adódik, de miért kérdezed? Kérlek, ne vedd fel ezt a nyomozó vagyok, kerülgessük csak a forró kását hozzáállást, mert elmondom, hogyan végződött az este Luke-kal. - Visszaadja a jegyzéket, aztán pakolászni kezd. Összehúzza a tolltartóját, becsukja a füzeteit, a táskájába csúsztatja tanszereit, majd rám vezeti tekintetét. Megkövült arcomat figyeli, aztán csettint egyet. – Hahó, Jenna!
– Oké, minden rendben - rázom meg a fejemet. - Akkor konkrét leszek, csak a te kedvedért. Adtál kölcsönt Mr. Watson-nak, a portásnak? Minden okunk meg van rá, hogy gyanakodjunk Dorian-nel, szóval ez fontos lenne. Adtál neki vagy sem? - szegezem neki a kérdést komoran.
– Igen, többek közt neki is. Egy tetemesebb összeget kért még a múlt hónapban, amit azóta sem köhögött ki. Tudod, én nem szeretném őt bántani, de szükségem volna a pénzemre. Többször érdeklődtem, de csak halasztgatja... ma pedig... olyan szúrós tekintettel követett, azt hittem keresztülszúrja a szívemet. Kezdek egy kicsit félni tőle. - Hangja egyre halkul, míg végül suttogásba reked: - Szerinted elmebeteg?
– Dorian beszélt vele, de erről nem mesélt nekem. Szerintem teljesen egészséges, inkább megkeseredett vagy talán megfásult. Gondolj csak bele, elvesztette a családját, egyedül él. Nem állítom, hogy ő az elkövető, de lehet, hogy ő majd rávezet arra az ösvényre, aminek a végén ott vár a gyilkos. - Sydney szemeibe félelem játszik, csak ekkor veszem észre, milyen baljós hangnemet öltött a hangom. Megköszörülöm a torkom, majd egy mosolyt faragok az arcomra. Míg barátnőmet sokkolja, engem felvillanyoz a téma.
– Jenna, vigyázz magadra - simogatja meg a karomat, aztán felemelkedik mellőlem és a kijárat felé lódul. Lesuhan az üres sorok között, s már csak az illata marad hátra, amint kilibben az ajtón. Ezennel ketten maradtunk, a tanár és én.
Dr. Miller professzor még mindig olvas, az arcán húzódó ráncok elkeseredettségről adnak tanúbizonyságot. Óvatosan felemelkedek a székemről, hogy kedves barátnőm példáját kövessem, de kifele menet az idős férfi megszólít. Visszahív a katedrához, hogy pár kellemetlen szót váltsunk. Köztudottan kedvel engem, ahogyan én is őt - így még fájóbb a köztünk lefolyó dialógus. Az én dolgozatomat még nagyobb szigorral figyeli, ez tükröződik a szavaiból. Meglepetés ér, amikor a magánéletemről kezd faggatni, hogy alszom-e eleget, étkezek-e rendesen. Dekoncentráltnak titulál a benyújtott dolgozatom, és az egyre gyakoribb hiányzásaim miatt. Igyekszem menteni a menthetőt, de húsz perc szópárbaj után ez egyre reménytelenebbnek tűnik. Az úr nyájas hangján másodjára is elmondja, miért kell komolyan vennem az egyetemet. Atyai aggodalmait ígéretekkel próbálom hűteni, de ő gyakorlott apuka módján átlát a szitán.
– Jenna, kérlek... figyelj oda. Nem szeretném az egyik legjobb diákomat elveszteni - tolja arcomra kezét, hogy végigsimítson az arccsontomon. Elmosolyodok egy pillanatra, majd bólintok egyet. Ő átadja a dolgozatomat, s megkér, hogy a javított változatot adjam le a jövő héten. Tudomásul veszem, hogy ennek a történetnek itt nincsen vége, mire egy magas fiú lép elő a semmiből.
– Bravó! Kár, hogy engem sosem bíztatsz így - szólal fel gúnyosan. - Ha már ilyen óvóan védelmezed a kis hölgyet, miért ne intézhetnéd el egy tollvonással a dolgot? Minek javítsa ki? És amúgy is, jössz nekem eggyel... Ne kínozd őt ilyenekkel - dőlnek belőle a szavak. Dorian mellém sétál és kiveszi a kezemben szorongatott laptömeget. Egy határozott mozdulattal ketté tépi, s csak ez után emeli újra tekintetét a professzor szemüvegére.
– Túlságosan messzire lősz, Miller - replikál a velem szemben szobrozó úr.
– Miller... - rebegi a fiú. – A fiam megszólítás túlságosan megalázó volna, teljesen igazad van... apa - köpi ki a szót, mintha már régóta mérgezné. – Na ne komédiázzunk! A lapokat itt te osztod, nálad a kormány. Most az egyszer kibírod, Jenna amúgy is protekciót érdemel. Mutass egy kis hálát, amiért a kis kedvenced szóba áll az égetnivaló fiaddal.
– Egy hét múlva várom a dolgozatot, Miss Wester. Nincs apelláta, remélem, nem kell csalódnom. Ha elfogad egy tanácsot, ne foglalkozzon Miller-rel. Ezt, mint apja mondom. Kerülje el nagy ívben. - Felmarkolja a papírokat, aztán elindul a kijárat felé.
– Inkább maradj professzor és úgy ossz tanácsokat, mert apaként már rég csődöt mondtál, Miller - követi az apja példáját a megszólítás terén.
Miután az apja távozik, Dorian belever egyet az előttünk húzódó asztallapba. Arcára ömlik az ideg összes jele, izmai összerándulnak, mint akit égető fájdalom ér. Erősen zihál, kezében kettétörik a ceruza, amit éppen akkor kapott fel. Percek telnek el így, mire végül sikerül lenyugtatnia magát. Szemeiben még ott ólálkodnak a nyugtalanság színei, azonban örülök, hogy fizikai feldúltságán sikerül átlépnie. Kedvesen támaszkodó kezére fűzöm ujjaimat, s hagyom, hogy rádöntse homlokát. Bőrömbe simul gyors pulzust diktáló bőre, mintha osztozni szeretne a feldúltságban, ami pillanatok alatt térdre kényszerítette. Azonban lábra áll. Újra erőt vesz magán, s felém fordul:
– El fogom intézni, nem kell megírnod azt az átkozott dolgozatot. Hagyd a fenébe, ez az egész nem erről szól. Te csak közénk estél, de itt csupán rólunk van szó. Dacolni akar velem. De nem engedem. Bocsásd meg, hogy ez ilyen kellemetlenül alakult.
Kihúzza bőröm alatt pihenő kezét, mire én visszarántom a karomat. Megijeszt a hirtelentett mozdulat, amin Dorian jót mulat. Az arcára szögelt bazsalygás szüntelen, ami jó jelnek bizonyul egy ilyen jellegű lelki durrdefekt után. Bár a fiú hamar összekapta magát, látszott rajta a megviseltség. Nem először történt ilyen, és valószínűleg nem is utoljára. Nem tudtam, mi lehet a családi konfliktus forrása, de nem is szerettem volna túl mélyre ásni magam az egészbe. Dorian egy nyitott könyv, aminek a betűi még megfejtésre várnak. Nyitott, ám tettei alapján kiismerhetetlen. Tökéletes párosítás, egy édes paradox.
Kiismerhetetlenségének legújabb bizonysága a harmadik emeleti biológia teremhez szerzett kulcs. A terem történetének pikantériája talán abban rejlik, hogy a tanterem mondhatni az egyetem zárt osztálya, azaz csak befolyásos emberek tehetik be oda a lábukat. Dorian Miller nem számít befolyásos személynek, még így sem, hogy az édesapja az egyik legzseniálisabb professzor a tantestületben. Valami más segítette a kulcs megszerzéséhez, ebben biztos vagyok. Több perc faggatózás után végül sikerül kiszednem belőle, hogy a híres-neves portásunktól szerezte, még Mr. McAvoy személyében. Megvilágosodva bólintok a válaszra, miközben a fiú a zárba tolja a kulcsot. Óvatos mozdulattal belöki az ajtót, s mi bepillantást nyerünk a poros szobába. Gondosan bezárja maga mögött a kijáratot jelentő ajtót, majd beljebb invitál, mintha csak a legközelebbi kávézóba ugrottunk volna be egy csésze eszpresszóra. Nyájasan rám mosolyog, aztán leveti magát a legközelebbi székre, ami éppen az ablak mellett helyezkedik el.
– Foglalj helyet - mutat a vele szemben lévő padra. Én kérésének eleget téve leereszkedek a műanyaglapra és figyelmes szemeimmel a tekintetébe fogódzkodok. Jól tudom, mire készül. Információkat szeretne velem közölni, amik előremozdíthatják a nyomozást. Ugyanaz a komolyság ül az arcára, mint minden egyes alkalommal, amikor a nyomozás került előtérbe. A levegő állott, ezért egy halvány mozdulattal ablakot nyitok. Csupán bukóra, nehogy kiszúrják a jelenlétünket a kint ólálkodók. – Átfutottam a könyvek listáját, és mintha túl sok volna az orvosi témájú szakirodalom... - Szólni szeretnék, de ő leint. - Tudom, ez normális. De ha összehasonlítanánk az általad, általam és általa kivett könyvek számát, messze ő vezetne. Olyan témákban is olvasott, amik messze esnek a tananyagtól. Elhiszem, hogy érdeklődő, de ez gyanús. Éppen ezért felkerestem a háziorvosát, aki a személyi jogokra hivatkozva elutasította az információközlést. Hiába, van az a fal, amit még McAvoy nyomozó sem tud áttörni. Külön papír kellene, ami feljogosít arra, hogy bizalmas információkhoz jussak. Nos, ez elég meredek. Ezért gondoltam arra, hogy érdemes volna elbeszélgetni Luke barátunkkal, hiszen a lány tőle kölcsönzött, csak beszéltek valamit ezekről. Ám... a fiú elég zárkózottá válik, amikor Annie-t említem. Szerintem próbát kellene tenned, hogy barátságos úton közelítsük meg a srácot. Ott van Sydney, azt hiszem ők, most elég jóban vannak. Mi lenne, ha rajta keresztül környékeznéd meg Curtis-t? Szervezz valami programot, ahova elhívhatja...
A szavak sokasága határozott ösvényt vág az elmémbe, mindent kizárok. Csupán Dorian mozgó ajkait és halk szavait figyelem, amik egy kerek történetet írnak le. Kijelentéseire bólintok egyet-egyet. A Sydney-Luke elmélete kimondottan tetszik, az eljárást közel érzem magamhoz. Szeretek kedveskedve csevegni, és közben infókat halászni a partnerem szavaiból. Ez az én munkám lesz.
– Rendben van. Akkor programot fogok tervezni, te pedig... szerintem ideje lenne kiforgatnod  a szobánkat. Biztos vagyok benne, hogy akad egy tárgy, vagy cetli, ami Annie magánéletével kapcsolatos. Gyűjts össze mindent, és próbálj meg nyomokat keresni. Hátha van valami bizarr a naplójában, ágya alatt. Úgy vélem többre megyünk, ha te kutatsz. Ebben profi vagy - kacsintok, hogy ösztönözzem. Nem szeretném, hogy üresjárata legyen. Azért vagyunk ketten, hogy egyszerre több feladatot is el tudjunk látni.
– Jól van - egyezik bele. Elnyűtten hajába túr, aztán tekintete az üveglap mögé réved. Az ablakon keresztül mustrálja a fákat, míg én szemeimet rajta tartom. Szemében látom a fáradalmakat, s némi megfoghatatlan fájdalmat. Keserű rezignáció lengi körül az auráját, s végül hosszas bámulás után megesik rajta a szívem.
– Mi történt? A családod...
– Semmi szokatlan. Meghalt - nyögi ki egykedvűen, mintha egy unalmas dal szövegét hadarná. – Anyám. Még a szülőszobán - tekintete elkerül, mereven az utcaképet fürkészi. Mintha a betonlapon a múlt foszlányai játszanának, amit ő unott narrációval közvetít. - Hogyha apám választhatott volna körülünk, őt választotta volna. De nem választhatott. Pech. Majd talán egy másik életben - veti rám szempárját, egy mosoly kíséretében. Mondandója iróniától keserű, mire nyelnem kell. – De van ennél aggasztóbb, azt hiszem - tereli vissza figyelmét a kinti világra.
– Mi? - teszem fel halkan a kérdést.
– A barátnődet most viszik a sittre. Valamit talán elfelejtett közölni velünk?
Az egyetem előtti udvarra vetem tekintetem, ahol éppen Sydney-t pillantom meg, ahogyan oldalról két férfi hurcolja. A lány idegesen rángatózik, de a rendfenntartók nem engedik el, határozott szorításban tartják, míg el nem érnek vele a rendőrautóig. Én kapkodva nyúlok a telefonomért, hogy a névjegyzékben apám telefonszámára leljek. Fel kell hívnom az édesapámat, most!

8 megjegyzés:

  1. Drága Ella!

    Csak ismételni tudom magam. Egyszerűen fantasztikus fejezet lett, csak úgy faltam a sorokat. Sydney kezd szimpatikussá válni, számomra olyan igazi cicababa stílusú. Jenna totális ellentéte. De ez benne a jó. Meglepődtem, hogy Dorian ilyen rosszban van az apukájával, aki valósággal isteníti Jenna-t. Ez aztán a háromszög. Azon viszont még jobban meglepődtem, hogy Dorian anya nélkül nőtt fel, egy ilyen házsártos apukával. A meglepetések sora itt nem állt meg, jött Sydney és a zsaruk című jelenet. A legnagyobb kérdés: Miért kell felhívnia Jenna-nak az apukáját?

    Tűkön ülve várom a folytatást, érkezzen bármikor. Jó szórakozást kívánok a gólyatáborhoz!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Macy! :)

      A gólyatáborban volt sok jó, s kellemetlen egyaránt, de megérte elmenni, ennyi szent. Köszönöm a jó kívánságot utólag is, kedves tőled ez a figyelmesség! Amit pedig a fejezetről írtál jobb kedvre derített. Örülök, hogy tetszik a karakterhálóm, amivel olvasókat igyekszek fogni magamnak. Lesz még ennél bonyolultabb is a helyzet a szereplők között, ezért kérlek, jól figyelj a továbbiakban (is). Köszönöm, hogy írtál nekem és még mindig itt vagy, hogy erősítsd az olvasók táborát.

      Szeretettel,
      ELLA FISHER

      Törlés
  2. Drága Ella!

    Először is, sok szerencsét a gólyatáborhoz! Remélem, hogy jól fogod érezni magadat, és megismerkedsz hozzád hasonló érdeklődésűekkel, akikkel később jó kis baráti társaságot alakíthattok ki a Corvinuson.
    A fejezet izgalmasra sikeredett, és már megint nagyon büszke lehettem, amiért a két Miller rokonságára rájöttem. Valahogyan sejtettem, hogy a beszélgetésbe bele fog sétálni Dorian, de hogy ilyen beszélgetés kavarodik ki belőle az nem! A nehézkes apa-fia kapcsolatra logikus magyarázat adódott, viszont furcsa volt a fiút ilyen összetörtnek látni. De azért a bensőséges jelenet Jenna-Dorian jelenetért igazán megérte. Még én is megsajnáltam őt. A tervük jónak tűnt - mondjuk azon meglepődtem, hogy a lány beengedné a másikat a szobájukba, elvégre is az ő holmijai is ott vannak -, de igencsak keresztülhúzta a számításukat Sydney őrizetbe vétele. Csak nem Mr. Watson, a portás tett feljelentést? S csak nem a rendőrségen dolgozik Mr. Wester?
    Sok még a kérdés, és akkor kíváncsian várom a két hét múlvai, reménybeli válaszokat!

    Ölel, FantasyGirl

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Katie!

      Szerencsém az volt - úgy gondolom, szóval a kívánságok, amiket itt kaptam meggyőzték Fortunát, hogy a szerencsekereket az én javamra forgassa. Köszöntelek újra itt nálam, Katie! Itthon vagyok végre. Otthon, édes otthon.
      Érdekes, hogy izgalmasnak tartottad a fejezetet, én úgy gondoltam ez egy kissé laposra sikeredett. Vagy lehet csak udvariasságból írtad ezt? Akkor minden érthető, ötöst a diáknak! :) Mindenesetre örülök, ha így gondolod. Sok mindenre rá jössz a regénnyel kapcsolatban, ezért redukálnom kell az elhintett információmorzsák számát, hogy még számodra is izgalmas maradjon a történet! Máris sikerült meglepnem téged azzal, hogy Jenna be engedné Dorian-t a szobájába... bár ennek inkább a bizalom az alapja, szóval lélektanra alapoztam ebben az esetben, de örülök, ha egy pillanatra is kiszámíthatatlan maradtam előtted. Remélem, ezt a továbbiakban is fent tudom majd tartani. Köszönöm, hogy itt vagy és írsz nekem minden alkalommal.

      Szeretettel,
      ELLA FISHER

      Törlés
  3. Kedves Ella!
    Hű, ez a fejezet újabb rejtélyekre ösztönzött és megtudhatjuk, hogy Miller professzornak nem véletlenül ez a vezetékneve. Részben meglepődtem, más felől éreztem ,hogy köztük nem lehet apa-fia kapcsolat. Dorian ahhoz túl...hát maradjunk annyiba, hogy nem egy apás típus. Jenna állapota teljesen megérthető ,hisz a nyomozás az egész napját kitölti, aminek köszönhetően nem tud annyit tanulni, bár meglepett, hogy ennyire jó tanuló, hogy képes még a tanára is újra íratni a dolgozatot vele. Mondjuk én is tapasztaltam ,hogyha jó tanuló vagy, akkor sokkal engedékenyebbek a tanárok.
    Amúgy a nyomozást illetően még mindig nem tudok kit hová tenni, hisz még mindig gyanús nekem Dorian és Sydneyvel kapcsolatosan is úgy tűnik, hogy készül valami. Én mondom ,hogy nagyon gyanús az a lány, de egyelőre e között a két ember a leggyanúsabb, mondjuk nem szabad senkit se alá becsülni. Egyelőre tényleg úgy alakítod a történetet, hogy senki se jöjjön rá könnyen, hogy ki is a tettes. ezért minden elismerésem!
    Ölel Ilona

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Ilona!

      Így utólag átböngészve a fejezetet tényleg több mindenre fény derült. Lehet, hogy nem nagy horderejű dolgok, de fontos alkotói a sztorinak, szóval jobb, ha az ember feljegyzi őket. Ahogyan látom, Te kezdesz ráérezni a karakterekre, bár meglep, hogy Jennából nem nézted ki az eminens tanulót (de nyugalom, nem árulom el neki). Jó tanuló pedig kegyelmet érdemel a nehezebb időkben, ezt Miller professzor is tudja. De úgy érzem, ennek a történetnek itt még nincsen vége...
      Érdekesnek tartom, hogy gyanúsítottnak jelölöd meg azt a két embert, aki a legközelebb áll Jennához. Ezzel kapcsolatban természetesen semmit sem mondhatok, csupán annyit jegyeznék meg, hogy egy kicsit kegyetlennek gondolod a szereplőgárdámat. Majd a végén meglátjuk, ki volt a fehér és ki a fekete. Vagy a gyilkos nincs is benne a gárdánkban? Mindenre fény derül, de tetszik ez a gyanakvó hozzáállás. Tartsd meg! Jó volt tőled olvasni, köszönöm, hogy írtál.

      Szeretettel,
      ELLA FISHER

      Törlés
  4. Szia Ella!

    Remélem, nagyon-nagyon jól érzed magad a gólyatáborban, és sok-sok barátra teszel szert. :D
    Ez a fejezet zseniális volt, akárcsak az eddigiek.

    Szóval tényleg jól sejtettem, hogy Dorian és a professzor apa-fia... Viszont arra nem számítottam, hogy a srác még csak nem is ismerte az édesanyját. Azt hittem, egyszerűen csak lelépett, amikor Dorian még kicsi volt, vagy meghalt, de... Erre nem gondoltam. Szerintem ez sok mindent megmagyarázhat a fiúval kapcsolatban.
    Jenna újraírja majd a dolgozatot? Mert ha abból indulok ki, ahányszor ezt nekem mondták a tanárok... :) (Vagy egyszerűen jobbat kaptam, vagy nem kellett megírnom, de így jegyet sem kaptam rá.) Noha Dorian rosszban is van az apjával, szerintem rá fogja venni, hogy Jenna-nak ne kelljen még egyet beadnia. :D Legalább is ez az én tippem. ;)
    És komolyan megengedte Dorian-nek, hogy átkutassa a szobájukat?! Te jó ég! Vajon mit találhat ott Dorian? (Mert fog valamit, ugye?) :D
    Jenna apja valószínűleg nyomozó? :O Arra már gondoltam, Jenna csak azért nyomoz, mert örökölt valamit (esetleg pont az apjától), viszont nem mertem komolyabban eljátszani gondolattal, valóban így is lehet. Hisz mi másért hívná fel, ha nem azért, hogy megtudja, miért vitték be Sydney-t?
    Tűkön ülve várom a folytatást! Mindig annyira kíváncsivá teszel. :D

    Puszi, tpr

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves T.P.R.!

      Zseniális? Wow, köszönöm szépen, nagyon! Nagyon. A gólyatábor jó volt, köszönöm a jó kívánságokat. Barátok akadtak, bár úsztunk a fiúkban, találtam magamnak beszédpartnereket.
      Annyi mindent vetettél, hogy képtelenség volna ennyi mindenre reagálni, és mivel nem szeretnék semmit sem kikotyogni, inkább meg sem kísérlem. Jól gondolkodsz ennyit mondhatok. Többször derültem a hozzászólásaidon, szóval a napi nevetés adagomat megadtad nekem, köszönöm szépen. Mint ahogy azt is, hogy mindig írsz nekem. Thanks for being a reader of mine!

      Szeretettel,
      ELLA FISHER

      Törlés