2013. július 24., szerda

Prológus

Köszöntelek az oldalon, kedves Olvasó!

Hogyha itt jársz, és még nem ismerős a nevem, akkor engedd meg, hogy bemutatkozzak. Az írói nevem Gabriella Fisher, de szólíts csak Ellának. Hogyha szeretnél többet megtudni rólam, akkor Az íróról menüpontban olvashatsz rólam. De feltételezem nem ezért vagy itt, hát vágjunk is bele a lecsóba! Ez lenne tehát a Smooth Criminal című regény prológusa. Bevallom, még kellően bizonytalan vagyok a történettel kapcsolatban. Nem tudom, hogy érdemes volna-e folytatnom, vagy inkább át kellene adnom a Lomtár óvó őrizetének. Nem leplezem, főként az olvasóknak írok, ezért is kérdeznélek meg titeket, hogy benne lennétek-e ebbe vagy találjak ki egy ennél ütősebb regényt? :)
Hogyha sikerült megnyernem téged a prológussal, akkor hagyj kommentet! Hogyha unalmasnak tartod, azt is megírhatod nekem. Nem fogok senkire sem pikkelni emiatt, hiszen ezért vagyunk itt. Nem harapok. Egy picit talán nagy a szám, de harapásra eddig még nem került sor. Hogyha valakit ez motivál: légy te az első, akibe belekóstolok! Hogyha igazán elszánt vagy, és be szeretnél kerülni a kemény magba, akkor akár Olvasónak is feliratkozhatsz a blogon. Remélem, sikerül felkeltenem az érdeklődéseteket ezzel a prológussal.

ELLA FISHER
..........................................

     Prológus     
          ahol felvesszük a fonalat

Az egyetemi könyvtár éjjel kimondottan ijesztő tud lenni. Megmagyarázhatatlan zajok, kétes fények fellobbanása majd gyors kialvása - ebben merül ki az ijesztő fogalom. Lehet pontosan ezek miatt tartják zárva a helyet az éjjeli órákban, de jelen esetben ez nem érdekel. Igyekszem túltenni magam ezeken és a dolgomra koncentrálni. Bőszen lapozok az újságban, majd olvasni kezdem a következő cikket, ami az előző haláleset részleteit hivatott feltárni. A legfontosabb információkat belevésem a nyomozási naplómba, aztán folytatom az olvasást. Ez így megy már órák óta, de nem érzem magamon a fáradtság jeleit. A bűncselekmény sorozat több adrenalin löketet ad, mint eddig bármi más. A végére kell járnom az ügynek, ebben az egyben biztos vagyok.
Aggódom Annie miatt, amiért egyedül kellett hagynom a kollégiumi szobánkban. Hiába próbáltam rábeszélni az esti programomra, ő csak nem állt kötélnek. Azzal védekezett, hogy kisebb gondja is nagyobb annál, hogy holmi bűncselekmények utáni nyomozással foglalkozzon. Egyetlen célja, hogy elkerüljön mindennemű kellemetlenséget, ami ezzel az üggyel jár. Igyekszik vigyázni magára, s ez a legtöbb, amit ő a saját részéről megtehet. Mondanom sem kell, hogy ezzel én egyáltalán nem értettem egyet. Ellenzésemnek még abban a szent minutumban hangot is adtam, de ez nem változtatott Annie véleményén. Mindig is makacs volt, és lesz mindaddig, amíg megteheti.
Elhessegetem az Annie körül legyeskedő gondolataimat, aztán újra a naplómhoz fordulok. Az előző havi szám cikkét is sikerült ezúttal feldolgoznom, készen állok az önálló nyomozásra. Behajtom a keményfedeles könyvet, aztán visszahelyezem a magazint arra a polcra, ahonnan levettem. Visszaérve a helyemre kisméretű táskámba hajítom a naplót. A szövettáska alján egy fehér cetlit pillantok meg, aztán kikotrom belőle. Szabad ujjaimmal beleejtem táskámba a könyvet, majd a cetli szétnyitásával bajlódom. Megkeresem a legközelebbi fényforrást, aztán olvasni kezdem.
Ez a cédulázás elég béna, de szerintem sikerült rátalálnod az emberedre. Segíteni szeretnék neked ebben a nyomozásban. Várlak a szobámban a részletekért! Ha nem ismerted volna fel az írásomat:
Dorian

Egy fintor kúszik az arcomra a név láttán, mintha egy kellemetlen álomban lennék. Bár nem számított rá, én határozottan emlékszem az incidensre... Ha kétszer annyit ittam volna azon az éjjelen, még akkor sem tudnék megfeledkezni arról a pókerpartiról. Az Eldorado Kaszinóban voltunk éppen. Csupán látásból ismertük egymást az egyetemről, de ez éppen elegendő volt ahhoz, hogy ellenségként kezeljük a másikat. Mind a ketten pókerezni szerettünk volna. Egy asztalhoz kerültünk. Szokásomhoz híven eleinte visszahúzódó voltam az első körökben, igyekeztem kilesni a játékosok stratégiáját. Dorian végig csak blöffölt. Kimondottan szerencsétlen keze volt, mégis sikerült jelentős összeghez jutnia hamiskás játéka révén. A sokadik körben, egy színsorral a kezemben All in-t mondtam. Emlékszem, Dorian szemöldöke egy kissé megemelkedett, de tartotta. Merésznek képzeltem, hogy még ilyen szorult helyzetben is ragaszkodik a blöffjéhez. És ekkor leterítette a Royal flössét, ami mindenkiből mosolygást csalt elő, kivéve abból az egyetlen személyből, aki ráfaragott arra a körre: belőlem. Az asztalra csaptam és elviharzottam onnan, hogy egy újabb alkohol dózissal örvendeztessem meg magamat. Minden pénzemet sikerült eljátszanom, amit a nyárra tartogattam. A keserűségemen már csak Dorian újabb feltűnése rontott. A pultra könyökölt, majd tett egy ajánlatot. Azt mondta, hogyha vele töltöm az éjszakát, nekem adja a nyereményét. Mivel az összeg jelentős volt, képtelen lettem volna visszautasítani az ajánlatát. Élveztem azt az éjjelt. De csupán az éjjelt. Reggel egy peták nélkül szívódott fel a srác, ezzel megszegve az ígéretét.
A hátamra kapom a táskámat és elindulok a kijárat felé. A pótkulccsal bezárok, aztán az ajtó alatt becsúsztatom a kulcsot. Elindulok a fiúkollégium felé, miközben próbálom lehűteni az idegeimet. Leírhatatlanul bosszant Dorian múltbéli műve, és ezt képtelen vagyok leplezni. Mintha az arcomra írnák az ellenszenvet, úgy haladok a fiú ajtaja felé. Lépteimmel halkan szökkenek előre, nehogy zajt csapjak az éjszaka közepén. A látási viszonyok gyatrák, ezért a falat tapogatom, hogy némi támpontot szerezzek. Az ajtókhoz érve a falapra szögelt számokat fogdosom. Végül elérek a huszonnégyes számhoz.
Bentről alternatív zene üteme hallatszik a vártnál hangosabban. I'm waking up to ash and dust. I wipe my brow and I sweat my rust. I'm breathing in the chemicals... Kopogtatok az ajtón, de válasz nem érkezik. Úgy érzem, érdemes lenne halasztani a megbeszélést, hiszen ki akar ilyen embertelen időben a nyomozásról tárgyalni? Mindkettőnknek jól esne egy kis pihenés. Már éppen azon töprengek, hogy elindulok a körletem irányába, amikor az ajtó kinyílik. Dorian megköszörüli a torkát, aztán beljebb tessékel a szobájába.
– Szép estét, Miss Wester. Gondolom a cetli miatt vagy itt, amit a táskádban hagytam. Sajnálom, hogy nem cédulán értesítettelek - kunkorodik fel a szája a cédula szó után. Nevetségesnek tartja a céduláimat, amivel csapatot szeretnék toborozni magamnak. Bár annyiban igaza van, hogy kisebb sikernek örvend, mint én arra számítottam, egyáltalán nem olyan bugyuta ötlet.
Előveszi az egyik füzetét és lehúzza róla a kis post it fecnit, azaz az általam elnevezett: cédulát. Felolvassa hangosan a rá vésett szöveget és felmutatja. Megkérdezi, hogy én írtam-e rá a szöveget, majd miután tisztázzuk, hogy igen, megdicséri az írásomat. Egy - a könyvtárihoz hasonló - fintor rajzoldóik az arcomra, de szó nélkül hagyom. Miért is ellenségeskednék az egyetlen segítőmmel, akivel bár ellenszenvezek, a jelentkezését nem tagadhatom meg.
Tekintetemet végigfuttatom a szobán, ahol jelenleg a rendetlenség univerzuma készül beszippantani. Az ágy összekuszált, a szekrény ajtaja nyitva, amin keresztül belátni a behányt ruhák közé. Az íróasztalon tollak hevernek kitépett lapok társaságában. A számítógép képernyője ég, ezernyi megnyitott oldal villog a tálcán. A sarkon egy folyékony szappanos flakon szúr szemet. A tárgy felé mutatok és közben felteszem a kérdést:
– Az mihez kell? - Hátrafordul, majd sietős léptekkel odalódul. A flakont az első fiókba dobja, aztán újra az irányomba néz. Tekintete pillanatok alatt szarkasztikusból visszafogottba csap át. Rajtam a sor, hogy egy csípős megjegyzéssel a fiú önérzetébe gázoljak. - Nincsen baj az önkielégítéssel a te esetedben. Nem kell szégyenkezned, én megértem a dolgot. Csak vigyázz, nehogy egyszer a kezed is elhidegüljön tőled. Az kellemetlen volna... - húzom el a számat.
Az arcára fagy a mosoly, látszólag meglepi az, amit mondok. A képét látva még röhejesebb a jelenet, és ez jobb kedvre derít engem. Nyel egy nagyot, aztán lesüti a szemét. Az ágyára néz, majd elmosolyodik az emlékek között úszkálva. Jól tudom mi jár az eszében, hiszen én is pontosan emlékszem minden részletére annak az estének. Szavak nélkül is értem célzását, ahogyan rám futtatja a tekintetét. Ő mégsem hagyja üzenetét a kognitív képességeimre, szavakba önti a véleményét.
– Tavasszal még máshogyan doromboltál az ágyamban. A múlt engem igazol, szóval felesleges erről többet beszélni.
Ezzel lezárjuk az ügyet és áttérünk a nyomozásra, illetve annak részeredményeire. Én megmutatom neki a naplót, közben információkat darálok, amiknek valószínűleg a felét sem fogja fel. A légkör feszült, amit az élcelődések generálnak köztünk. Mind a ketten az aktákra figyelünk, mintha megszűnnének a negatív érzések, amik eddig összekötöttek minket. Dorian komoly arcot vág, homloka elmésen kisimul. Kezébe veszi azt a lapot, amin a holttestek megtalálásának helyszíneiről vannak információk. Sorra veszi a három lányt, akik eddig eltűntek, aztán felsóhajt. Első ránézésre ő sem lát összefüggést köztük, de nem adja fel.
– Hogyha megengeded ezeket lefénymásoltatom, aztán visszaadom a jegyzeteidet. Bízhatsz bennem - pillant rám komolyan. Én bólintok, ezzel engedélyt adva az irataim elkobzására. Az arcán egy halvány mosoly fut keresztül, szemei azonban kemények maradnak. Mintha kicserélték volna, olyan tisztelettel tekint rám. A hivatalosság kedvéért kezet fogok vele, és elindulok az ajtó irányába. Az utolsó zeneszám is elhalkul, amint kilépek a szobából.
– Jó éjszakát, Mr. Miller!
Az órám hajnali négyet mutat. Kilépve az épületből kellemetlen sugarak törnek keresztül a levegőn. Szorosabbra fogom a pulóveremet, és igyekszem meggyorsítani a lépteimet. Egy ásítás hagyja el a számat, észrevétlenül talán, de sikerült elálmosodnom a röpke megbeszélés alatt. A táskám üresen lötyög a hátamon. Nem tudom, milyen belső hang késztet rá, de megbízom Dorian szavában. Egy biztosnak tűnik, ezt a nyomozást komolyabban veszi, mint engem azon az éjjelen. S bár ez rám nézve sértő, a terveim tekintetében inkább nevezhető megnyugtató tényezőnek. Az elégedettség melegséggel áraszt el.
Halkan nyitok be a szobába, nehogy felkeltsem Annie-t, aki éppen az igazak álmát alussza. A redőny le van húzva, így semmit sem látok a szobából. Közelebb bicegek az ablakhoz, hogy egy kevés fényt eresszek a szobába. Felgörgetem a redőnyt, éppen annyira, hogy a parkettát karistolt csíkokban világítsa meg. Kutatni kezdek az asztalon, hogy megtaláljam a szekrényem kulcsát. Miután ráakadok a harmadik fiókban, rögtön átöltözök és bevetem magam az ágyamba. Szemeimet még egy pillanatra felnyitom. A világ ferde a szemem előtt, mintha egy oldalra billentett hógömbben ülnék. A fénysugarakon túl azonban valami aggasztó tűnik ki. Annie ágya üres. 
Annie eltűnt.

20 megjegyzés:

  1. Kedves Ella!

    A blog címe már megfogott, így nem volt kérdéses, hogy elolvasom a Prológust. Őszintén mondhatom, nem csalódtam. Mindig is irigyeltelek a fogalmazásmódodért, hiszen nem mindenki tud ennyire és ilyen jól fogalmazni. Jenna karaktere - gondolom, az ő szemszögéből lett írva - már az első pillanatban megtetszett. Nem az a nyápic kis csitri, aki megijed a sötéttől vagy ilyenek. Dorian először nem volt szimpatikus, de csak azért, mert becsapta Jenna-t, aki bízott benne. Amikor Jenna beszólt Dorian-nak, jót mosolyogtam. Én nem mernék ilyet mondani egy fiúnak, még gúnyból sem. Amit viszont Dorian mondott, az nekem kicsit arrogáns volt. Még szerencse, hogy Jenna nem reagált erre... Legalábbis nem nyilvánosan. Az utolsó bekezdéshez érve kezdtem érezni és sejteni, hogy történt valami abban a szobában. Nem is tévedtem az utolsó mondatot elolvasva. Kíváncsi vagyok, mi történt Annie-vel.

    Igyekszem majd a következőknél is véleményt írni, hiszen nagyon megtetszett a történet.

    További szép napot és jó pihenést kívánok!

    Love Ya, Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Macy!

      A címért dicséret Michael Jackson-nak, hiszen az általa írt dal adott ihletet a történethez, így arról neveztem el a regényt. Remélem, hogy illeszkedni fog a regény cselekményére és sikerül hű maradnom az eddigi tervemhez. A fogalmazásmódomról tett megjegyzésed szívhez szóló, nem is gondoltam volna, hogy ismered az "írói stílusomat". :)
      Jó látni, hogy ilyen pozitívan gondolkodsz a főszereplőnkről. Jenna-nak máris sikerült barátra lelnie egy kedves személyben, Benned. Együtt utáljátok Dorian-t, bár Jenna bátrabb nálad, a közös gyűlölet majd meghozza gyümölcsét. Csak maradjatok ilyen jóban! A szereplők tehát élénkek, ahogyan ez az én regényeimben megszokott. Ahogyan róluk írsz, lelkesedésről árulkodik, amit már most köszönök. A regény eddig elég kezdetleges, de reménykedek, hogy a továbbiakban is képes leszek fenntartani a figyelmedet. Köszönöm, hogy itt vagy! <3

      Szeretettel,
      ELLA FISHER

      Törlés
  2. Drága Ella!

    Fogalmam sincs, hogyan lehet, hogy eddig nem kavarodtam ide, de amint említetted, hogy van új regényed, azonnal a nevedre kattintottam abban a reményben, hogy ezt a történetet online formában megosztod velünk. Nem kellett csalódnom. Már a kinézet megfogott, odavagyok ezért a dizájnért, lehidalok a fejléc titokzatos voltától. Egy pillanatra az American Horror Story-t juttatta eszembe a férfialak a képen, aminek az ijesztő volta határozottan jó löket egy ilyen történethez. A cím Michael Jackson számát idézte fel bennem - nem véletlen -, s örömmel konstatáltam, hogy magad is ez alapján ihletődtél meg. A szám ismeretében, mikor először felcsendült Annie neve a prológusban, már sejtettem mi lesz a vége, de a hangulatomat ez is kellően feldobta.
    Összességében nagyon izgalmasra sikerült ez a bevezető. Jenna vagány, merész karaktere igazán könnyen a szívembe lopta magát, míg Doriannak még tepernie kell egy kicsit az olvasói kegyekért, illetve Jennáért is, de gondolom, ez volt a cél. Az ötlet, már alapvetően azért, mert szeretem a jó krimiket, nagyon megnyert magának, ahogyan ezt tovább fokozta ez a prológus, így egyértelművé vált számomra, hogy visszatérő olvasód leszek. Nagyon örülök, hogy újra olvashatok Tőled!
    Csak így tovább, kíváncsian várom, mivel lepsz még meg minket!

    Ölel, FantasyGirl

    Ui.: Nagyon megtisztelő, hogy kitetted a blogomat a kedvenceid közé! S az az aprócska kép, amit készítettél, igazán kedvemre való! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Katie!

      Pontosan úgy lehetséges, hogy te még nem értesültél az oldal létezéséről, hogy pár napja nyitottam, és te voltál az első, akinek írtam linkcserével kapcsolatban. Így az elsők közt voltál, akik értesültek a dologról. Semmiről sem vagy lemaradva tehát. A design-ra tett dicséretedet köszönöm szépen, igyekeztem szépet alkotni. Végül a blog kinézetének kialakítása után döntöttem úgy, hogy belevágok. Eddig ez az oldalam tetszik a legjobban, szóval elégedett vagyok. Remélem, a regényről is hasonló véleményem lesz. És neked is!
      Azt hittem újra előrukkolsz az egyetlen, ám állandójellegű problémáddal: hogy túl rövid lett. De nem tetted, amiért nagyon hálás vagyok. Össze fogom szedni magam a terjedelem tekintetében (is), hogy szórakoztató maradjak a számodra. A Míg elfelejtelek... című regényt bár lehetetlen überelni, igyekszem egy viszonylag izgalmas sztorit adni nektek, amit érdemes elolvasni. Azt, hogy jó krimi lesz-e, még kétes, de a szándék megvan arra, hogy jót írjak. Örülök, hogy olvasol Tőlem, megtiszteltetésnek veszem.

      Rajongva ír,
      ELLA FISHER

      UI.: Mivel a regény tényleg az egyik kedvencem, kötelességemnek éreztem kitüntetett helyre rakni. A kép megjárja, de elfogadható.

      Törlés
  3. Nekem nagyon tetszik a blogod imádom az ilyen rejtélyeket hihihi szerintem nagyon jó söt fentasztikus remélem hamar hozod az első részt :DD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Zsuzsi!

      Köszönöm a biztatást, és persze a szót, amivel megajándékoztál: imádom. Bár még sokat nem láthattál a regényből, remélem, ezt a véleményedet fenntartod a továbbiakban is. Igyekszem az első résszel. ;)

      Love,
      ELLA FISHER

      Törlés
  4. Drága Ella!
    Már vártam, hogy mikor fogsz valami ilyesmi történetet produkálni a nagyközönség előtt. És hát, íme!
    Nagyon tetszett a bevezető, én vihar előtti csendnek véltem felfedezni. Nem is tudom min izgulok jobban. Magán a krimin, vagy hogy mikor is lesz publikálva az első rész. Majd meglátjuk, de addig is sok szerencsét a blog beindításához. xoxo Elsa Bell

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Elsa!

      Az egy betűnyi különbség a nevünkben máris szimpátiát és mosolyt keltett bennem. Mindenesetre nagyon megleptél a kommenteddel, hiszen sejtésem sem volt arról, hogy ismersz és már hallottál felőlem. Biztatásodat örömmel vettem, remélem, maradást tervezel a blogon. Izgalmaidat igyekszem minél hamarabb lehűteni, ám egy kevés izgalom sosem árt. ;)
      Köszönöm, hogy írtál nekem.

      Köszönettel ír,
      ELLA FISHER

      Törlés
    2. Drága Ella!:)
      Igen, gondoltam, hogy nem ismersz majd meg az új nevem alatt. Egyébként lehet, hogy a Bambi fantázianév mondana neked valamit. Egyik résztvevője voltam a Secret Prints nevű blogon futó páros novellaversenyednek. Talán, így be tudsz azonosítani:)
      Abban pedig biztos lehetsz, hogy hűséges olvasód kívánok lenni, ki nem hagynám ezt a lehetőséget. Puszil: Elsa, alias a régi Bambi

      Törlés
    3. Kedves Elsa!
      Mindent értek, így már világos. Természetesen emlékszem rád a versenyről, egy élmény volt, ahogyan ezt akkor is írtam. Örülök, hogy a verseny keretein kívül is érdeklődsz irántam - s főként irományaim iránt. Köszönöm a kedvességedet.

      ELLA FISHER

      Törlés
  5. Drága Ella!

    Már a címből sejtettem - és be is igazolódott -, hogy egy krimi-horror történet írásába vágtad bele a fejszédet. Az első gondolatom az volt, hogy ezek szerint a kis rövidke verseny a Secret Prints-en se volt egészen véletlen, hiszen feltételezhetőleg már akkor is ezen forogtak az agykerekeid. De aztán lehet, hogy nincsen igazam, és jó szokásomhoz híven megint túlkombinálom a dolgokat!;)

    A regény műfaja is kedvet adott az olvasáshoz, de őszintén bevallom felőlem akár unikornisokat meglovagoló tündérekről is szólhatna a történet, ameddig a Tőled olvashatok. Hát, igen, kissé elfogulttá váltam veled kapcsolatban! A Prológus nagyon tetszett, teljesen egyetértek az előttem szóló Elsa véleményével, miszerint amolyan vihar előtti csend hangulat uralkodott végig. A főszereplő hölgyemény, Jenna szimpatikus, belevaló lány, aki nem riad vissza egy bűnténytől sem. Plusz pont, ugyanis általában kevés női főszereplő karakter lopja be magát ilyen hamar a szívembe, általában falra tudnék mászni tőlük a regények közepe táján. De mivel Jenna egyáltalán nem a megmentésre váró hölgy szerepében tündököl, ettől nem is tartok. Dorian, - ha fogalmazhatok így - a tipikus macsó férfikarakterek, legalábbis elsőre. Kíváncsian várom milyen meglepetéseket tartogatsz még vele kapcsolatban! Már előre sejtem, hogy a két szereplő között csípősebbnél csípősebb megjegyzések fognak száguldozni, ami szerintem nem egyszer mosolyt fog csalni az arcomra. Na, jó, abbahagyom ezt a túlkombinálást, mert lassan nekem is elegem lesz belőle!:D Végezetül, kíváncsian várom, hogyan is alakul a nyomozás, és vele együtt a regény cselekményszála. Biztos vagyok benne, hogy nem egyszer fogsz meglepetést okozni!;)

    Ölel, csókol,
    Carlie

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drágaságos Carlie!

      Te vagy a színfolt az én írói életemben. Ha valahol feltűnik a neved, az számomra garantál egy milliónyi mosolyt és szeretetet. Hálás vagyok, amiért itt vagy újra és támogatsz. Egyik leghűségesebb olvasóm vagy, és remélem tudod, ha bárminemű segítségre van szükséged, elég ha nekem szólsz.
      Mostanság foglalkoztat a krimi, ebben teljesen igazad van és az én állandóan pörgő agyamban is felmerült a hasonlóság a Secret Prints-en rendezett versennyel. Ne gondold, hogy a megfigyeléseid túlkomplikálások, sőt... ennél a regénynél külön jó, ha előveszed a megfigyelőképességedet. Hasznos lehet a továbbiakban, ha te is beállsz közéjük harmadiknak, hiszen mindenhol elkél a segítség. :)
      Bár unikornisokat nem terveztem a regénybe, most elgondolkodtam rajta. Szóval bármiről írhatok, te itt leszel mögöttem? Akkor ezt majd teszteljük egyszer. Nem tudom, mi váltotta ki ezt az elfogultságot, de mindenesetre rettentően jól esik. Ahogyan eddig, most is nyitott vagy a karaktereimre. Valószínűleg hasonló az ízlésünk, vagyis a soraidból ezt szűrtem le. Elég a megmentésre váró leánykákból, elő a harci fegyverekkel. No, de ennyire ne szaladjunk előre. A megérzéseid jók, könnyen ráhangolódtál az elmémre, ami akár problémát is okozhat a kicselezésednél, de majd igyekszem. Maradok meglepő és titokzatos!

      Küldi szeretetteljes háláját,
      ELLA FISHER

      Törlés
  6. Drága Ella!

    Valahogy mindig bele akadok a regényeidbe, és sosem csalódom. A címből akciónak ítéltem, és rögtön rá is kattintottam. Imádom az akció regényeket, és ez sem lehet kivétel.

    A kinézeted megfogott, mint mindegyik - mellékes megjegyzés... Amikor bele kezdtem kissé furcsálltam a könyvtárat, de mindennek kell egy élmény adó, és izgalmat okozott hogy ki tudja mi lesz abban a bizonyos könyvtárban. Még mindig rajongok a fogalmazásodért, és tagadhatatlan hogy érted a dolgod. A főszereplő - akárcsak az előttem szóló Carlie-t - engem is megfogott. Szeretem ha nem nyávogó, megmentésre váró, végtelen lányok állnak a középpontban, szerintem felesleges ilyen karaktert adni egy regénybe, csak ront az összképen. Jenna kedvesnek tűnik, igazi kemény lány. Tetszik hogy nem az a "fúj vér" sítusú karakter. Dorian ismerős tipikus a nőcsábász fajtából, de kíváncsian várom milyen is az igazi nyomozás közben.
    Ezúttal is olyan történettel rukkoltál elő, ami érdemes bármelyik nagyobb író olvasására - sajnos nem tartozom ezek sorai közé, de szerény személyem is jelen van. Sorolhatnám a jelzőket, de úgy érzem felesleges, hiszen ezzel te is tisztában vagy. Izgalommal teli prológus lett, és a csattanó a végén izgalmat adott. Örömmel várom a 1. részt, és ugyan olyan lelkesedéssel vágok majd bele, mint ebbe a szösszenetbe. Remélem hamar érkezik, türelmetlen típus vagyok sajnos... :)


    xoxo, Katie Boo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Katie!

      Egyáltalán nem számítottam Rád, de mindenesetre örömmel tölt el, hogy maradást tervezel a blogomon és még kommentet is hagysz magad után. Bár még csak a Prológust töltöttem fel, máris érnek meglepetések az olvasók körét tekintve. Nem gondoltam volna, hogy a blogjaim (amiből jelenleg nincsen sok) többször is az utadba kerültek. Ez talán sorsszerű, nemde? A design-nal sikerül legtöbbször megfognom az embereket, gondolom Rád is ez gyakorolt nagyobb benyomást. Köszönöm a dicséreteidet, amiket olyan bőkezűen osztasz velem szemben. :)
      A nagyobb írók említése gondolom FantasyGirl-nek adott válaszom nyomán merült fel benned. Bár én nagy rajongója vagyok, nem szeretnék ezzel senkit sem megsérteni, vagy őt kiemelni közületek. Ugyanolyan értékes a te véleményed akárcsak az övé vagy éppen Elsa-é, de említhetnék akárkit, aki volt olyan kedves és írt nekem. Szóval ezúton is szeretném megköszönni a soraidat! Nagyon jól estek.

      ELLA FISHER

      Törlés
  7. Kedves Ella!

    Nagyon örülök, hogy belevágtál egy új történetbe, és nem is akármilyenbe. Mindig is szerettem krimiket olvasni, jobban mondva régebben csakis azokat faltam, és kíváncsian várom, hogy te miként valósítod meg elképzeléseidet, ennek a műfajnak a keretein belül.
    Az írási képességeidet szerintem senki sem vonhatja kétségbe, hiszen szépen, kifejezően írsz. Mindig minőségi munkát adsz ki a kezeid közül. Remélem, hogy ugyanilyen tehetséggel fogod csavarni majd a szálakat is, hogy megmaradjon a műfajhoz nélkülözhetetlen izgalom, de azért nem is húzod el nagyon a cselekményt.
    Sok sikert a továbbiakban, és remélem, hogy ezúttal kitartok a történeted olvasása mellett! :)

    Várva a történet első fejezetét, üdvözletét küldi, Emma Reyes.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Emma!
      A krimi számomra új, most mégis belső indíttatást éreztem, hogy belevágjak egybe. Valószínűleg kevesebb krimit olvastam, mint te, de ezt mégsem érzek hátránynak, hiszen így mindennemű sablon nélkül képes vagyok kialakítani a saját krimimet. Még én sem vagyok teljesen tisztában a történettel, de egy kis idő és kiélesednek a vonalak. Az írói képességeimet főként saját magam szoktam kétségbe vonni, ezért is lep meg az olvasók véleménye ezzel kapcsolatban. Újra és újra megleptek a dicséretetekkel.
      Ha jól értettem már olvastál tőlem, de nem sikerült a történetet befejezned vagy folytatnod egy pont után. Sajnálom, ha csalódást okoztam. Igyekezni fogok, hogy fenntartsam az érdeklődésedet! ;)

      ELLA FISHER

      Törlés
  8. Kedves Ella,
    Annyira megörültem, hogy új történetetnek kezdtél neki, hiszen nagyon szerettem a Secret Diary-t. Ami azt illeti, nagy rajongója vagyok a krimi kategóriában íródó sztoriknak, így nem esett nehezemre ellátogatni és elolvasni a prológusod.
    Mindenek előtt, nagyon szép a design, dícséretre méltó. A főszereplő Isla Fisher? Az egyik kedvenc színésznőm, nagyon örültem, amikor láttam.
    A történet érdekesnek ígérkezik, a fogalmazásod rendkívüli, a szereplők jól kidolgozottak. Jenna nagyon okos, bátor hősnőnek bizonyult eddig is, egy kicsit furcsának találtam azt a bizonyos estét, viszont értékelem, hogy nem egy átlagos karakter. Dorian is szimpatikusnak bizonyult. A feszültség is végig ott volt a levegőben, úgyhogy minden megadódott egy jó krimihez. Biztosra veheted, hogy nyomon követem a történeted. :)

    csóközön.Lina

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Lina!
      Remek téged itt látni köztünk. Most ez az egy regényem lesz, amire koncentrálnom kell, ezért reménykedem, hogy hosszabb életű lesz a Secret Diary-nél. Bár ez krimi és több odafigyelést igényel, igyekszem minimum olyan jóra írni, mint az előzőeket. Meglehet, hogy az írásmódom időközben változik, de reméljük, csak az előnyére.
      Isla Fisher a kedvenc színésznőd? Én véletlenszerűen választottam őt, de végül úgy érzem, hogy sikerült az elképzeléseimre ráhúzni a színésznő külső megjelenését. Meg vagyok elégedve a választással, akárcsak te. Nagyon örülök, hogy ezzel is a kedvedre tehettem. Ha a szereplőim szimpatikusak, akkor rossz már nem lehet a történet. Csak maradjon meg ez a pozitív véleményed az egészről és én elégedett leszek. :) Köszönöm szépen, hogy szántál rám időt.

      ELLA FISHER

      Törlés
  9. Szia, Ella!

    Itt is vagyok, ahogy ígértem. :)
    Be kell vallanom a Prológussal igencsak sikerült felkelted az érdeklődésemet. Nagyon érdekel, ki pontosan az a Dorian (a képet elnézve a "Karakterek" menüpontban, nagyon aranyos). :D Mondjuk, már most sejtem, imádni fogom, akárcsak Hunter-t a Secret Diary-ban...
    A zeneszámot pedig egyből felismertem, hogy az Imagine Dragons-tól a Radioactiv. Nagyon szeretem ezt a számot, így eggyel több ok, hogy már most kedveljem a srácot, miközben még szinte semmit sem tudok róla. :D
    Rögtön olvasom is tovább a sztorit, hogy még többet megtudjak. :D Nagyon érdekel, úgyhogy számíthatsz rám, mint rendszeres olvasóra. :D

    Puszi, tpr

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Tpr!
      Köszönöm, hogy újra itt vagy és írsz nekem. Dorian egészen szimpatikus a zenei ízlése alapján, de hogy a karakterét is sikerült ilyen könnyen megkedvelned, erre nem gondoltam volna. Újra büszke vagyok magamra, hogy egy életrevaló karaktert rajzoltam elétek. Köszönöm szépen, hogy megosztottad a véleményedet, és hogy itt vagy!

      ELLA FISHER

      Törlés